Soap Plant

 Az elmúlt két nap pörgős volt, nem vitás. Pénteken a meló, szombaton a "social-networking" vitte a prímet, haverok, buli, fanta. Meg squast. Tegnap leesett az első hó is, igaz nem sok maradt belőle. Viszont cserébe hazafelé teljesen lefagyott az út, a squas-ból kb. 20-al jöttünk haza, egy-egy nagyobb gázfröccs egyből meg akarta fordítani az autót a Kőbányai úton. Így az egyébként öt perces út faszán elhúzódott 25-re, de mint Fletó, mi is megcsináltuk. Okosan. Este jóféle MU meccs, ami kiváló 0:0 -ás végeredményt hozott. Ma pedig még nincs miről írni. Ennyi. 

 Tudtam én, hogy a tegnapi post nem kellett volna, elsiettem. Ma szakadásig melóztam, kettő új masinát is integráltam az nagy rendszerbe, bele. De vége a napnak, ezt az előnyére kell írni. 

Viszont, ami tetszik, hogy a mai nappal, így 2008-ban, visszavonhatatlanul megérkezett a tél. Reggel csak úgy repkedtek a mínuszok, nehezen is ébredezett Sárga Angyal. Fázik a veréb, letörik a füle. Ismerjük. 

Ja, egy sztori (csapongok, csapongok):

Délután, miközben otthonról csomagolt ebédemet fogyasztottam a nem létező diéta jegyében, berontott az irodámba egy csoport vezető, aki a következő kérdést intézte felém:

- IT, na akkor hogy is van az az izé, tudod, a mittudomén hogyishíjjákon?

Itt legyen okos az ember, viszont öröm az ürömbe, hogy erről eszembe jutott általános iskolás éveim egyik legnagyobb gag-je.

Alsóban (van még ilyen?) történt, hogy osztállyal lenn voltunk két hetet Városkúton. Ma ezt talán Erdei Iskolának hívnák, akkor még, a rendszerváltás hajnalán mi egyszerűen Városkútnak hívtuk. No, egy szó mint száz, egy esti - tudomisén - közösségépítő meeting során, amikor is 8-9 éves gyerekek a korukból fakadó naívsággal szemlélve a világot ültek és olyan dolgokról beszélgettek, melyek a 8-9 éves gyerekekek érdeklik, ekkor történt, hogy Mityók András (ha jól emlékszem a névre) egy másik osztályból szó szerint ránk rúgta az ajtót, kezében egy véres, halálfejes, emberi cafatokat (egyébként, amennyi rémlik, nagyon részletesen és szépen kidolgozott) ábrázoló zsírkréta képpel, majd rámeredve a tanárnőre, a következő kérdést eresztette el fogai között, nagyon feldúlva:

- Na, mondja már meg az izé, hogy milyen a mittudomén!

Azóta sem tudom, mire gondolt, valószínüleg nem is érdekes, de ez az egy mondat, ez az egy kérdés ez nyomott hagyott. Azóta is. 

Most pedig bontunk egy sört és örök romantikusként megtekintjük fiaink mai produkcióját az Észak-írek ellen. 

 Unalmas, semmitmondó nap, az érdemi munka kimerült pár telefonhívásban és remote supportban. Igen, a nap nagyobbik része így kummantás volt. A proaktivitást máskorra hagytam, úgy éreztem, ennyi jár nekem, mielőtt beindul, úgy igazán beindul a téli szezon. Vitorlát is bontottam időben, szememben könnyek, indulás haza a mai napra abszolút mértékben idézőjelek közé teendő "robotból". Útközben ért a hívás, hogy foci van kilátásban, ha úgy érzem, csatlakozzak. Úgy tettem. Egy kis mozgás sosem árt és a jó társaság is vonzott. Elmondhatom, hogy a szokásos "öt perc futkosás tíz perc fuldoklás" arány most javuló félben van, talán csak van értelme a hétvégi tenisznek illetve fallabdának. Most pedig itthon ülök, figyelem fél szemmel az örök klasszikus családi sitkomot a laza csatornán, mellettem gőzölög egy jó forró tea (a hideg Carlsberg most kimarad). Az este további részében pedig oldalbordával kitaláljuk, milyen sorozattal üssük el az időt és punnyadunk, ahogy csak a csövön kifér. Ezt szeretem. 

Ma nagy mókában volt részem. Nyár végén elkezdtem egy átfogó fogászati ellenőrzést, ki is válaszottam egy klinikát, ahol (Ozzy után szabadon) kérhető a nitró. Igen én fosok ettől a biznisztől. A vicc, hogy bár túl vagyok minden szaron, amit csak a szájban fogorvos véghez vihet, a nitrót még mindig nem élesíttettem. Franc. Ma, két héttel azután, hogy a doki által elbúcsúztam egy fogamtól, visszamentem kontrollra, valamint, hogy megbeszéljük a továbbiakat, szeretettel. Először is simán lebaszott, mint a pengős malacot, hogy megint elhanyagoltam a fogmosást. Mondtam volna neki, hogy "faszot", hiszen ő mondta, hogy húzás után kímélni kell, így tettem, de kiszolgáltatva, ott ülve az ember korántsem ilyen bátor. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy abban maradtunk, hogy első körben búcsúzzak még el két alsó fogtól is, hogy bazmeg, hogy utána szinkronba tudják hozni a fogaimat az ideális állapottal, értsd szabályozni kell az egészet. Baráti árat is szabtak, cirka négy kiló és uszkve húsz hónap után hálivudi mosolyom lehetne. Vagy nem. 

Kezet fogtunk, elköszöntem, megígértem, hogy jelentkezek három hét múlva. Így is lesz. Addig viszont csikidám. 

Se blog. 

 Már most látom, hogy lévén csak én vagyok ébren az egész lakásban, a mai nap csúszásokkal teli lesz. Fasza (tehát ugrom egy seggest). Irígylem azokat, akik ennyit tudnak aludni. De erről majd máskor. 

 Szóval. November közepe, kellemes nulla fok. Megint egy hajnali kelés, már-már egyre kevésbé zavaró kialvatlanság. A Nő alszik, az Ember buzerálja a számítógépet. Szakmai ártalom, vagy pótcselekvés. Tegnapról: volt tenisz, konzol, este Pushing Daisies és TBBT. Tartalmas, a tenisz miatt pedig fárasztó nap volt.